1.rész - Új Élet
~FeuFleur (Ez a művésznevem xD)
1.Fejezet
Tisztát
Tisztátalanná
Éjszaka a szüleim sikoltozására lettem figyelmes. Először
azt hittem hogy csak képzelődök. De amint másodszorra meghallottam rohantam
volna a szüleim szobájába csakhogy a lábam valami megfogta. Nem láttam semmit.
Pár másodperccel az apám , azt követően anyám levágott
feje hullott be az ablakomon. Sírásba kezdtem.
Majd a falra vérrel firkálva megláttam egy feliratot.
,,Te vagy a következő aranyom! Muhaha'' - olvastam a feliratot.
Nemsokára egy láncfűrészes vörös hajú ,(Nő?!) rontott be az ablakon keresztül.
Nem képzelődtem, mivel a láncfűrésze belevágott picit a
kezembe , de nem annyira hogy leszakadjon a kezem , csak egy seb volt ott , a
vérem megszáradt a kezemen egy pillanat alatt. Futásba eredtem.
Alig láttam valamit ,a könnyeimtől. De a láncfűrészes
alak még mindig követett.
- Hagyjon békén! - ordítottam.
Majd kiértem a házamból ,az erdő felé futottam. Akkor már
nem követett az az alak.
Belefutottam egy fába. Majd elsötétült minden. Amint
észhez kaptam , egy köpenyes alak a nagy sötétségbe állt előttem. Sunyi mosoly jelent meg az arcán.
- Ki maga? - kérdeztem a sebemet fogdosva.
- Az utolsó szava az volt hogy segítsen valaki...
- Az utolsó szavam?
- Igen . A lelked átmeneti állapotban van ,
sehol sincs. Mivel itt vagyok.
- Ki maga?
- Egy démon. Egyességet ajánlok neked! - vette
le a köpenyt. A ruhája csupa folt volt. Egy komornyik ruhájára emlékeztetett.
- Miféle egyességet? - léptem hátra.
- Sok kérdésed van.. Ha elfogadod az egyességet
nem halsz meg!
- Igen , sok kérdésem van, mert nem tudom mi
folyik itt.
- Akkor röviden és tömören elmagyarázom. A
lelked hamarosan meghal, csak az egyesség segíthet életbe maradni. Ám az
egyesség értelmében , segítek a célod megvalósításában , és komornyikként
szolgállak , cserébe a lelked engem fog illetni.
- A lelkem? Mik az egyesség szabályai
feltételei?
- Téged ezek is érdekelnek? - morgott egyet. -
Na jó elmondom , felbonthatjuk a szerződést ez az egyik.
- Másik?
-Te aztán kíváncsi fajta vagy! De a többi
lényegtelen. Akarod az egyességet?
- Akarom.
- Biztos vagy benne?
- Kezdesz feldühíteni! Hozd létre azt a
nyomorult egyességet , démon!
- Nevem is van Sebastian.
- Így hívják a kishableányban a rákot is... - nevettem fel.
Ekkor fekete köd jelent meg
előttem , amitől nem láttam Sebastiant se.
- Találkozunk holnap , úrnőm!- hallottam a távolból a hangját.
Majd megint minden elsötétült.
Reggel a szobámba ébredtem. Vérfoltok , fejek nélkül.
Egyszer csak kinyílt az ajtóm. A komornyikom , Sebastian lépett be.
- Úrnőm , jó reggelt kívánok! Hoztam egy kis
kávét. - köszönt Sebastian.
Én csak hallgattam. Odanyújtotta nekem a kávémat.
Rápillantottam az ébresztő órámra,
reggel hat óra volt. Megfogtam a gőzölgő kávéscsészét .
- Köszönöm szépen , Sebastian.
- Úrnőm , úgy hallottam ön szereti a ''laza''
ruhákat.
- Jól hallottad...
- Nos, úrnőm, azt is láttam maga melyik ruhára
vágyakozik annyira.
- Csakugyan?
- Természetesen. Én magam megvettem , az úrnőm
számára azt a ruhát,és ki is lett mosva, ma abba is mehet akár iskolába.
- Köszönöm, Sebastian.
- Ugyan. Én vagyok a maga hűséges komornyikja,
ilyet hogyne tehetnék meg? Most pedig ha megbocsát... - majd kiment a szobámból.
Egyszer csak elkezdett
csőrögni a telefonom. Az egyik osztálytársam , Castiel hívott. Felvettem.
- Cső deszka! Te tudod mi volt a matek házi? -
szólt bele a telefonba.
- Talán igen... Talán nem!
- Na komolyan mondd meg mi volt, mert ha nem
megverlek.
- Akkor nem éled túl a holnapot!
- Óh, csakugyan? Miért? Szólsz apucinak hogy
verjen meg? De kis kemény vagy!
- Ha tudni szeretnéd.. Nem tudok neki szólni?
- Miért megint elment? Akkor anyucinak szólsz?
- Ahogy mondod elment. Anyám is. Tegnap éjjel.
És ma ha megkérhetlek vedd elő a rendes formádat. Tudod mint aznap.
- Mint aznap?
- Mint aznap. A rendesformádat.
- Mi történt ?
- Á , hagyjuk a matek házi , a 89. oldal .
- 1 oldal ? Mr. Faraize nem vitte túlzásba
kicsit sem!
- Az biztos . Akkor sok szerencsét , a
megoldáshoz!
- Kösz. Csá!
- Szia!- tettem le a telefont.
Egyszer csak Sebastian újra
berontott , a frissen mosott ruhámmal.
- Úrnőm! Elfelejtettem odaadni magának az új
ruháját!
- Óh, köszönöm. Csak tedd le a kanapéra!
- Igenis!
Majd a parancsomat követve meghajolt és lerakta a
kanapéra a ruhát.
Én elgondolkodtam, az én szerelmemen , Lysanderen. Pár
percig gondolkoztam és nem is hallottam Sebastiant.
- Min gondolkozott el ennyire, ha szabadna
tudnom? - kérdezte Sebastian.
- Semmi érdekesen.
- Hát ,rendben. Én akkor most ki is mennék hogy
az úrnő áttudjon öltözni!
- Megköszönném!- mosolyogtam.
Sebastian morgott egyet ,
majd kiment.
Én a ruhám után kaptam majd
átöltöztem. Fogat mostam , végül megcsináltam a hajamat.
Késésre álltam. Lementem az előszobába, ott Sebastian
meghajlott előttem.
- Már vártam magára, úrnőm. Engedje meg hogy
elkísérjem az iskolájába!
Majd elindultunk. A suliba
érkezve újra meghajolt előttem Sebastian , Amberék csak nevetgéltek és
fényképezgettek minket. Miután Sebastian
elment oda jött hozzám a három grácia. Amber, Lisa, Sharlott.
- Hallottam új pasid van! Hogy szedtél fel egy
ilyen jó pasit mint ő ? - nevetett Amber.
- Ő csak a pokolian jó komornyikom. - nevettem
fel.
- Komornyik? Akkor már értem miért jár ilyen
szar ruhákba! - nevetett Lisa. Erre a másik kettő is felnevetett.
- Ő csak egy komornyik. Nem kell neki
divatbemutatós ruha.
- Vagy úgy.. Mi pedig varrhatunk neki jót..
- Milyen jót?
- Mi a teljes neve a komornyikodnak? -faggatózott Amber.
- Óh, hát érdekel a pasi. Csakhogy , ő
konkrétan szar a fejedre!
Amber morgott egyet majd
elhúzta a csíkot a barátnőivel együtt.
Az első órán csak bámultam
ki a fejemből . Amint kicsöngettek rohantam a kertészklubba Lysanderhez.
Amint odaértem máris
Lysandert pillantottam meg. Éppen írt valamit a jegyzetfüzetébe. Közelebb
mentem hozzá , ekkor vett észre.
- Ó , szia Cornelia. - köszönt Lysander.
- Szia Lysander! Már elég régen beszélgettünk..
Hogy vagy?
- Köszönöm szépen jól. - mosolyodott el. - És
te?
- Köszi , én is . És mit írsz ha szabadna
tudnom?- ültem le mellé a padra.
- Ja, nem írok , csak próbálok rajzolgatni. -
nevette el magát.
- Tényleg nem olyan jók! - bámultam a
jegyzetfüzetét.
Hirtelen becsukta.
- Milyen kedves vagy! - mondtam.
- Te sem vagy kedvesebb!
- Jó mondjuk igaz....!
- Ha megbocsátasz mennem kell órára, szia!
- Várj , Lysander!
- Hm?
- Öhm izé... Megyünk együtt? Amúgy is közös óránk
lesz!
- Nem, bocs. Szia!
- Szia!
A többi órám viszonylag
csendesen telt el. Órák után Sebastian várt engem a suli előtt.
- Pontos vagy, honnan tudtad hogy ilyenkor
szoktam hazamenni? - kérdeztem.
- Úrnőm ,bocsássa meg pofátlanságomat , de
kutakodtam maga után a DÖK-ös terembe.
- Vagy úgy..
Miért kutakodtál? És mit néztél meg?
- Csak a dossziéját , úrnőm.
- Azért még megbocsátok.....
- Úrnőm ,ma érkezett magának egy levél. -
nyújtott oda nekem Sebastian egy borítékot.
- Köszönöm..... - vettem el a borítékot. Majd
kibontottam.
- Á , szóval tudatra kerültek a szüleim... Így én
lettem az új házőrzője a királynőnek , annak ellenére hogy nő vagyok.
Sebastian elmosolyodott.
- Sebastian, majd mesélnél nekem Cielről? Hisz te ismerted!
- Természetesen úrnőm. A 19.században ugyan ott élt mint maga, ami a
szülei szobája volt , az volt Ciel úr hálószobája. 13 éves korában átváltozott
démonná. Egyben a beceneve az volt hogy a királynő farkcsóválója.
- Egy picit a személységéről is tudnál
beszélni?
- Ahogy kívánja. 13 éves létére egy felnőtt
férfi gondolkodásával volt egyenlő. Hirtelen haragú volt. Emellett még szigorú
is. Akárcsak maga, de maga úrnőm kicsivel kedvesebb velem mint az ifjú úr volt.
- És volt mennyasszonya ? Vagy ki volt a
valahányadik ükanyám?
- Elizabeth Middford.
- Köszönöm , az információkat, indulhatunk.
- Ahogy kívánja! - hajolt meg Sebastian.
Miután hazaértem máris a
szobámba siettem. Az ágyamon egy újabb levél
fogadott. Felbontottam a borítékot.
A levél vérrel volt megírva.
,, Kedves Cornelia Phantomhive!
Remélem még emlékszel rám!
Én vagyok az aki megölte a családodat egyben téged is.
Szerencsésen megúsztad
tegnap. Irigyeltelek is. Ma este mindenképpen megfogsz halni. Mindegy hogy véd
a te szeretett komornyikod , megfogsz halni.!
Szeretettel: Grell
Sutcliff ''
-SEBASTIAN! AZONNAL GYERE
IDE! - ordítottam.
Sebastian nyomban a szobámba
termett.
- Mit óhajt úrnőm? - hajolt meg.
- Ismered Grell Sutcliffot?- kérdeztem.
- Természetesen. Miért kérdi úrnőm?
- Ő ölte meg a családomat..... Bosszút kívánnék
érte állni.
- Á , mint ahogy az ifjú úrfi tette a szüleiért.
Odanyújtottam Sebastian felé
a levelet. Ő kikapta a kezemből.
Felhúzta már az első
másodpercnél is a szemöldökét. Az utolsó sort már hangosan olvasta. Majd vissza adta a levelet, én máris eltéptem.
- Úrnőm! A saját kezemmel fogom megölni Grellt
ha bántani meri önt. Hiszen ha megöli az úrnőm akkor nem lehet az enyém!
Bólintottam.
- Kér esetleg egy teát?
- Nem , köszönöm. Éppen azon töröm a fejem hogy
mit akarhat ez a Grell? Pénzt? Téged? Vagy esetleg .....?
- Hajtja a gyilkos vágy? Meglehet. De én
mindenképpen megvédem az úrnőm ,ha
belepusztulok is! - jelentette ki Sebastian.
- Mégha belepusztulsz is ? Meglesz! - kiáltotta egy hang .
Sebastian máris az ablak
felé nézett. Egy lángvörös hajú , megkérdőjelezhető nemű lény állt az ablak
előtt, a láncfűrészével. Szemüveges
volt.
Sebastian tekintete rám szegeződött.
- Mit tegyek úrnőm? - kérdezte.
-
Hogy mit tegyél? Ez most komoly? VÉDJ MEG!
- Igenis!
A Grell nevezetű lény
nekirontott láncfűrésszel Sebastiannak. Sebastian teljesen nyugodt maradt. Amint Grell
fűrésze elérte volna Sebastiant,
tönkrement. Grell még sírdogált
egy sort majd elvette tőle Sebastian a fűrészét. Grell ekkor fölre rogyott.
- Mit akarsz az úrnőtől? - vonta fel Sebastian a szemöldökét.
- Hát, egy újabb lelket szennyeztél be
tisztátalanságoddal, halál. - nevetett Grell.
- Természetesen. Már vártam hogy valaki
megidézzen.
- Vagy úgy, és annak a gyereknek a
leszármazóttja. Ugyan az a sorsa mint az ősének. Megfog halni.
- Ezt hogy érted? - szóltam bele.
- Hogy hogy értem? Hm... Azon az estén már
megkellett volna halnod , ez elő volt rendelve. Csakhogy, Undertaker és
Sebas-chan segítettek rajtad , egy halandón, a királynő új házőrzőjén... Akinek az élete nem ér semmit.
- És aztán? Nem haltam meg. Sebastian , mi ez? - fordultam Sebastian
felé.
- Ő egy halálisten.
- Pff. legalább vannak hozzád hasonlók. - nevettem.
- Ne viccelj! Ő bolond én nem. Ennyi a
különbség!
- Végülis...
- Úrnőm , az a fűrész képes végezni bármivel.
Megtehetem hogy Grellt..?
- Természetesen.... Legalább nem fogok unatkozni!
- mosolyodtam el.
2.fejezet
Sötét árnyak
Sebastian éppen belehasított volna a Grell nevezetű lénybe,
aki hirtelenjébe eltűnt, vele együtt a láncfűrésze. Sebastian először nagyon
megrémült. Majd másodpercek után a rémület leszállt a arcáról , majd a harag
töltötte meg.
-Ez meg mi ......? -
vontam fel a szemöldököm.
-Úrnőm, e parancsát nem tudtam teljesíteni amit mélységesen
sajnálok.
-Megbocsátok ha elárulsz valamit....
-Mit kíván tudni?
-Miféle lény volt ez a Grell? - kérdeztem.
-Egy halálisten , de hisz tudja!
-Azthittem hogy vicceltél!
-Magának úrnőm ,
sohasem hazudnék! - hajolt meg előttem Sebastian. - Késő éjszaka van! Magának
is jót tenne egy pihenés , úrnőm!
-Igazad van... Amúgy hány óra van?
-Hajnali két óra. Grellel jól el lehet pazarolni az időt. De
ne aggódjon úrnőm , maga csak az én kezem vagy a maga keze által halhat meg.
-Ezt hogy érted?
-Hát nem említettem? Maga igen feledékeny! Ha öngyilkos
hajlamra kényszerülne akkor a lelke az enyém lesz.
-Igen. De a te kezed által?
-Úgy értettem én fogom felfalni a maga lelkét.
-Vagy úgy .... Így már értem!
-Mindenesetre , pihenje ki magát úrnőm!
-Igaz is! Kikéne egyszer pihennem magam. De ebbe az
elátkozott városba....
-Vagy úgy Hortens de Melodessel van a baj?
-Dehogy is!
-Ahogy gondolja. Jó éjszakát úrnőm!
-Jó éjszakát neked is , Sebastian!- feküdtem le az ágyamba.
Teltek múltak a napok. Amber és a barátnői , elpletykálták
hogy Sebastian a pasim, szerencsémre arról nem szereztek tudomást ki is vagyok
én és Sebastian.
Egy hónap múlva levelet kaptam egy Kuran Kaname nevezetű embertől. Sebastian
szerint nagy befolyása van majdnem minden cégnél a világon, plusz még ő is volt
egy elit bentlakásos iskolában az egyik tagozat vezetője.
A levélben:
Tárgy: Meghívó az álarcosbálra.
,, Tisztelt Cornelia
Phantomhive!
Szeretném önt és a komornyikját meghívni egy álarcosbálra. A
bál a Kuran Birtokon fog megrendezésre kerülni. Szombat este.
Szeretettel várjuk , önt!
-Kuran Kaname''
-Vajon miért hívtak meg pont engem? - gondolkodtam hangosan.
-Úrnőm , hisz ön lett a királynő házőrzője , ez pedig kezd
elterjedni. Hisz az előbbi házőrző Kuran Yuuki volt.
-Most veszem észre. Mind a kettő Kuran . Vajon lehet valami
kapcsolat kettőjük között?
-Szerintem nem volt semmi féle kapcsolat köztük , csak
névrokonok.... Maga is Kuran lenne , nemde?
-Lennék , de én az őseim neveivel fogom végig vinni az
életemet!
Sebastian nem szólt egy szót sem. Hanem elkísért iskolába,
hiszen 7 óra volt már.
Az iskola előtt Castiel fogadott minket.
-Csá, Fantom! -
nevetett.
-Cső , vöröske.
Sebastian rosszallóan nézett Castielre.
-Ő a pasid? - nevetett még mindig.
-Természetesen, nem. Ő csak a komornyikom.
-Úgy van ahogy mondja. Én csak egy démoni komornyik vagyok.
-Chh. - jegyeztem meg.
-Vagy úgy. Akkor Amberék miért terjesztik azt hogy terhes
lettél tőle? - nevetett Castiel.
-Hogy mi?! - mondtuk kórusba Sebastiannal.
Majd hangos nevetésbe kezdtem. Sebastian csak öklendezést
színlelt.
Majd meghajolt előttem és elment.
-Tudod mivel vághatnál vissza Ambernek? - súgott nekem
Castiel.
-Mivel?
-Azzal ha járnál velem!
-Azzal? Miért?
-Mert szerelmes belém!
-Tökéletes ötlet! És még vadásszunk csillámpónikra is!
-Ott jön ! Kezdjük ezzel! - mondta Castiel.
Majd egy hirtelen mozdulattal magához húzott , és
megcsókolt. Amber csak dühöngött, majd
bement az iskolába.
Castiel még mindig nem fejezte be. Eltoltam magamtól.
-Nem egyeztem bele! - ordítottam.
-De akartad! Ne hazudj magadnak! - kacsintott Castiel.
-Itt a vége vöröske! Plusz még mást is szeretek!
-Kit?
-Lysandert!
-Vagy úgy...Legalább tetszett?
-Chh.. Velem ne szórakozz , mert megjárod!
-És miért is , kutyuli? - nevetett Castiel.
-He ? Miről beszélsz? - vigyorogtam kínomban.
-Tudom hogy te vagy a királynő új házőrzője... - mosolyodott
el.
-Ezt honnan tudod?
-És most megis erősítetted kösz. Na mesélj! Hogy haltak meg
a szüleid!
-Nem!
-De!
-Na jó. Az egyik éjszaka furcsa zajokat hallottam , először
lépéseket. Majd Yuuki , az anyám sikítására
lettem figyelmes. Azt követően apáémra. Siettem volna a szobájukba , de nem
tudtam megmozdulni , annyira féltem. Pár másodperc múlva apám és anyám levágott
fejei hullottak be az ablakomon. Azt követően egy férfi , láncfűrésszel
beugrott az ablakomon. Én kifutottam az erdőbe.... -csordultak ki a könnyeim.
-Na , mi történt?
-Ha ezt elmondanám nem hinnél nekem!
-Azért csak mondd el! - tette a vállamra Castiel a kezét.
-Megölt. Én élő holt vagyok!
-Hogy mi? Ho-hogy élted túl?
-A Sebastiannal kötött egyességemnek köszönhető. Tudod..
Sebastian egy démon. Az egyesség értelmében ő hűséges kormornyikként szolgál és
segít megvalósítani a célomat, de , ha ez bekövetkezik a lelkem őt illeti majd.
Szóval kinyír. Enyhén fogalmazva.
-Úgy van!- szólt a fa tetejéről Sebastian.
Majd felnézett az égre. Azt követően ránk. Majd leugrott a
fatetejéről. Mellém.
-S-Sebastian?! Te meg mit keresel itt?!
-Hogy mit? Úrnőm , csak nem azthiszi hogy nem figyelem ,
soha?
-Vagy úgy...
*Most következzék egy kis rész a Sebastian szemszögéből*
-Sajnálom úrnőm! Csak tudja... - alig bírtam befejezni a
mondatot.
Hisz kinem tudja hogy egy ember és egy démon között semmi
sem lehet.
Szeretem a mosolyát , szeretem a gyönyörű tekintetét.. De
rám csak egy komornyikként tekint.
Nem is csoda.
-Csak? Mindegy ! Majd megbeszéljük!- vetette rám gyönyörű tisztátalan szemét
Cornelia.
Szeretem Corneliát. De lehetséges hogy csak a múlt miatt?
Már ezerszer átfutott ez a gondolat az agyamon , hogy csak
az ifjú volt gazdám miatt , szeretem az úrnőt.
De úgy érzem most dobog először a szívem. Ő a melengető
napsugár a hidegebb napokon...Ő nem csak úrnőm , istennőm.
Meghajoltam az úrnő előtt.
-Ahogy kívánja úrnőm.
-Ja és Sebastian. Menj haza!
-Úrnőm! Biztos benne? - vetettem rá aggódó tekintetem.
-Száz százalékban.
-Úrnőm....
-Szerencsétlen! Felakarod rúgni az egyességet? - vonta fel
szemöldökét. - Sebastian! Ez parancs menj haza!
-Igenis,istennőm... Illetve....- a francba ezt elbénáztam.
-Istennő? Menj haza részeg vagy! - nevetett az úrnő. A
nevetése megdobogtatta a régen elfeketedett szívemet.
Kínomban mosolyogtam már csak. Plusz mégha vallomást is
tennék neki , kinevetne .
-Úrnőm , sajnálom ... Csak....
-Ne, ne,ne gyere nekem ezzel a csakkal üsd el az időt otthon
vagy a városban... Ja és ne jöjj értem mikor haza megyek.
-Igenis!
*Visszatérve Cornelia szemszögébe*
Vajon miért hívhatott istennőnek? Talán....? Nem az nem lehet!
Ő csak a komornyikom.
Nekem Lysander az igazi , nem egy démon!
-Mehetünk? Mi a baj ? - nézett rám aggodalmasan Castiel.
-Mi?! H-hát persze! Minden rendben! Csak azon agyaltam , hogy átiratkozhatnék abba az iskolába ahova anyámék jártak!
-És hova jártak a szüleid?
-A Cross Akadémiára.
-Nem hallottam róla.
-Az egy elit bentlakásos magániskola, teszem hozzá
egyenruhás!
-Akkor én kihagynám!
-Miért?
-Mert! Utálom az egyenruhát , inkább a rockos cuccokat
szeretem , nem az ilyen szar jó fiús cuccokat , az a kis Natanielnek való!
Majd bementünk a suliba. Beérve Peggy fogadott. Előkészülve
egy jegyzetfüzettel.
-Hello-belló hallom a híreket terhes vagy! - Szólított meg
Peggy.
-Ezt kikérem magamnak!
-Szóval mégse vagy? Pedig Amberék azt mondták és az egész
suli erről beszél!
-Peggy mondd csak! Megteszel nekem egy szívességet? Nagyon
sok olvasót szerezhetnél vele!
Peggy természetesen meghallgatott.
Kitaláltam Amberről egy pletykát. Peggy elhitte így megis
írta.
A következő nap a suli újságban hihetetlen hír volt.
,,Cím: A Sweet Amoris hárpiájának a nagy titka
Én Peggy Sucfré , szenzációs hírt hallottam.
A Sweet Amoris nagy hárpiája, régebben terhes volt , csak
kegyetlen módon eltávolítatta a babát. Hogy ki is az a botrány hősnő? Amber!
Nos , kedves olvasóim , Amber , régebben terhes volt , és az
apáról nem is beszélnék. Nataniel volt a botrányhősnőnek régi szerelme, így
tőle származott volna a baba.
Köszönöm a hír megosztóval hogy ezt a tökéletes információt!
Imádom puszi puszi
~Peggy''
Ez az! Végre Amber is olvassa. Már nem tartja sok hogy
felrobbanjon!
És felrobbant. Egyik pillanatban Amber elkezdett sírni és
dühöngeni. Nataniel pedig az igazgatóhoz sietett, az újsággal kezében. Nem is
volt baj. Mivel Peggy a szövetségesemmé
vált.
Teltek-múltak a
hónapok. Közeledett a bál napja.
Sebastian egy gyönyörűséges ruhával állt elő , amit ő maga
varrt. Az álarcot viszont már megvette.
Azon az estén nem találtam magamnak normális cipőt, ami
illett volna a gyönyörűséges egybe ruhámhoz.
Így a szüleim szobájába siettem. Elkezdtem kutakodni , anyám
holmijai között.
Egyszer csak találtam egy kis dobozt. Amin az a felirat állt
hogy
,,Drága bátyám és én''
Kinyitottam a dobozt.
Fényképek voltak benne. Egy fiatal pasas volt rajta és az anyám.
Biztosan csak egy vicc volt. Hiszen anyám soha sem szólt
arról hogy van egy bátyja vagy öccse. Egyedül apámnak Zeronak volt egy öccse ,
Ichiru. Aki már régen-régen meghalt, úgy tudom egy tűzvész következtében. Ám ,
fent áll az a lehetőség is hogy anyám ,
titokban tartotta előttem , és esetleg apám előtt is.
Még pár percig elgondolkoztam míg Sebastian be nem jött a szobába.
-Úrnőm , sietnünk kell , ha nem akarjuk lekésni a bált!
Úrnőm , mi a baja? Látszik hogy valami nyomasztja önt! - aggódott Sebastian.
-Öhm... Persze hogy nincs semmi bajom, csak ruhámhoz illő
cipőt kerestem.... - vetettem egy mosolyt Sebastianra.
-Ahogy gondolja.. De ...
-Mi de?
-Úrnőm, elfelejtettem hozni önnek a cipőt amit a ruhához
vettem.
-Milyen feledékeny vagy!
Majd leültem ,
Sebastian pedig felhúzta a lábamra a cipőt. Majd siettünk a bálra.
A bál helyszínére Sebastian vitt el. Az ölébe vett ,
és másodpercek alatt ott voltunk a bálon.
Sebastian gyengéden letett.